Klinikai és egészségpszichológus Mesterképzésen végeztem a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán. Az egészségpszichológia mindig közel állt a szívemhez, szakképzésemet szeptembertől ebben az irányban szeretném megkezdeni.

Egyetemi éveimben egy speciális fiúkollégiumi csoportban dolgoztam
önkéntesként, autizmussal és down-szindrómával élő gyerekekkel. A
későbbiekben a Pécsi Diagnosztikai központ pszichológusaként tevékenykedtem.

A Barmherzige Brüder kórház Hospice illetve Krónikus osztályán
dolgoztam, pszichológusként, főbb feladataim, az életvégi kísérés, daganatos betegek mentális szupportációja,hospitalizáció ,szociális elszigeteltség enyhítése.
A magyar Hospice- Palliatív egyesület tagjaként, otthon ápolt betegek pszichés támogatásában is részt veszek.

A Napfogyatkozás Egyesület, gyászcsoport vezetésében edukálódom, fő cél : veszteséget elszenvedett személyek pszichés támogatása, gyászkísérés, gyászcsoportok szervezése ATLAS gyógyközpont keretein belül gerincferdüléssel (Scoliosis) élő gyermekek és szüleik pszichés támogatása a cél egyénileg és csoportban. Főbb irányvonal a diagnózist követően elakadt családok csoportfoglalkozásának vezetése, szülők számára nyújtott mentális szupportáció, scoliosissal kapcsolatos edukálás, gyógytornát kiegészítő lelki vezetés, önértékelési problémák, iskolai bullying, betegség-magatartás, megküzdési stratégiák, preventatív edukáció.

Mindig is érdekelt az antropológia, az emberi viselkedés, gondolatok, vágyak, motívumok illetve cselekedetek közti láthatatlan fonál. Véleményem szerint a pszichológus mint kísérő tart a pácienssel azon az utazáson amelyen elindul.
Fogja a kezét, támogatja , segíti a döntéseit , de nem ő választja sem az
irányt, sem az utazási sebességet. Minden életút más, nincsenek szabványminták.
Fontos, hogy az egyéni különbségeket szem előtt tartva dolgozzunk azzal aki segítséget kér . Önmagunk megismerése óriási kaland , s mint szakember megtiszteltetés, hogy a páciens magával hív erre az útra.”

Miben tudok segíteni?

  • Életút elakadások
  • Gyásztanácsadás
  • Önértékelési problémák
  • Párkapcsolati krízis
  • Egyetemmel kapcsolatos kihívások
  • Angol nyelvű pszichológiai tanácsadás

Gyászkísérés

A feldolgozás örök vita, hiszen a gyászolók egy része már önmagáért a szóért is haragszik. Életünk végéig dolgozzuk fel a traumáinkat, hámozzuk és hullajtjuk le a fájdalom rétegeit. A gyászkísérés fő célja ennek a fájdalomnak az enyhítése. Hiszen azok az élet fontos pillanatai amelyeket az ember bármilyen áron is de megoszt másokkal, s ahol a fájdalom megoszlik ott létrejön a közelség érzése.

A gyászolás fontos, de amikor túl sokáig tart akkor a szomorúság elkerülésének eszközévé válhat. A gyászperiódusnak világos lezárása van , s ettől a ponttól a veszteség immár nem az életünk különálló dimenziója – beépítjük az életünkbe. Ha beleragadunk egy gyászolásba , az olyan mintha a mi életünk is véget érne. Egyfajta pajzzsá is válhat amely elkerít bennünket jelenlegi életünktől. Ha az örökös gyász állapotában maradunk, akkor az áldozatmentalitás mellett döntünk, abban hiszünk hogy soha nem fogunk ezen túllépni.

“Régebben azt gondoltam, hogy ha beengedem a szomorúságot, bele fogok fulladni. De ez olyan, mint Mózes és a Vörös-tenger. A víz valahogyan kettévált. És mi keresztülgyalogolunk rajta.

“És hát , lássa, szép lassan, egyik nap a másik után, egy tavasz a tél után , egy ősz meg a nyár után, az a nagy bánat is elmúlt, ha nem egyszerre hát darabonként, sőt mondhatnám morzsánként, elment itt hagyott, jobban mondva leszállt valahova mélyre, mert valami mindig marad itt, az embernek bensőjében, hogyan mondjam… valami nehéz itt valahol a mellünkön! De hát ha már a sorsunk, ne hagyjuk úgy el magunkat, s azért, mert mások meghaltak, ne akarjunk mi is meghalni.”

(Flaubert -Madam Bovary )