A közhiedelemben még úgy él, hogy életünk második felének természetes, magától értetődő velejárói a csonttörések, a balesetek, a csontritkulásból eredő sérülékenység. Azonban – bár természetes, élettani jelenség, hogy idősebb korban a csontok veszítenek a szilárdságukból, tömegükből -, de a csontritkulás folyamata befolyásolható, az ebből eredő következmények (balesetek, sérülések) megelőzhetők, elkerülhetők. Ebben a mozgásnak nagy szerepe van!
A csontok változása – épülése, majd leépülése – végigkíséri életünket. Míg életünk első felében az építésen van a hangsúly, később, körülbelül az ötvenes éveinktől kezdve már a csontok leépülése jellemző, amely folyamat a nőknél a változókorral együtt fel is gyorsulhat. A csontritkulás kezdetben nem érezhető, apró változások figyelhetők csak meg, de ezekre is legyinteni szoktunk, természetesnek hat, hogy idősebb korban csökken a testmagasság, vagy megjelennek a gerinccel összefüggő panaszok, fájdalmak. Amikor már csonttörés történik (leggyakrabban csukló, borda, combcsont, csigolya), azt már komoly figyelmeztetésként élik meg az emberek. Hogy milyen mértékben veszíti el valaki a csonttömegének egy részét, azt a táplálkozás és a mozgás, tehát az életvitel, életmód is jelentősen befolyásolja!
A kiegyensúlyozott táplálkozás fontosságát, és a megfelelő fehérje, vitaminbevitelt nem lehet eleget hangsúlyozni, de ugyanígy fontos a rendszeres testmozgás, az erre való igényt remélhetőleg fiatalabb korából hozza magával az illető. Hiszen máris kevésbé érezheti a csontritkulással összefüggő tüneteket az, aki a megelőző évtizedekben is tett a testének karbantartásáért, egészségének megőrzéséért.
Hogyan is működik mindez? Az izmok aktivitása (sport, mozgás) javítja a csontok vérellátását, a csontszövetek ásványi anyaggal, nyomelemekkel való ellátottságát. Ahogy terheljük az izmokat, és nő az igénybevétel, úgy próbál a csontrendszer is ennek megfelelni, és nő a csontok szilárdsága és tömege. Ez a jelenség fordítva is igaz: a mozgáshiány az izmok leépülését, és a csontok gyengülését eredményezheti. Az orvostudomány egyértelmű összefüggést állapított meg például a combizmok gyengesége, és combnyak, csípőtáji törések előfordulásának valószínűsége között. Napi húsz perces otthoni mozgás már jelentősen csökkentheti a törések kockázatát, s egyúttal jótékonyan hat a teherbíró képességre, élettani folyamatokra.
Milyen mozgást célszerű választani?
Bármilyen sport és mozgásforma hatékony, de a csontok erősítésért főleg a függőleges testhelyzetben kivitelezett mozgások tudnak tenni. Ez lehet könnyű séta, nordic walking, túra, de biciklizés, sőt könnyebb kerti tevékenység is. Az úszás – bár szintén nagyon egészséges mozgásforma – de a csontritkulás ellen kevésbé hatékony, hiszen a víz felhajtóereje miatt nem igényel akkora plusz erőkifejtést, amely az izmok működésén keresztül (az előbb vázolt módon) a csontok erősítésére hatna. A jóga, pilates nagyon hasznosak, hiszen átmozgatják a mélyizmokat, és ilyen lehet a tánc is.
Már diagnosztizált vagy előrehaladott csontritkulás esetén sem kell lemondani a sportról, hiszen az nem csak a megelőzésben fontos! Kicsit óvatosabban, tudatos odafigyeléssel még a korábban űzött mozgásformák is végezhetők. Érdemes gyógytornásszal konzultálni és szakmai iránymutatás mellett megtanulni a gyakorlatok, és a mindennapi tevékenységek helyes, kímélő kivitelezését.