Tabuk helyett jóban lenni a nőiességünkkel

Korábbi cikkeinkben már érintettünk a női léthez kötődőtabuk közül néhányat, mint a fájdalmas menstruáció vagy a menopauza. Még ma sem szívesen beszélünk női mivoltunk néhány oldaláról, erősen tabusítottak, sok esetben negatív viszonyulással átitatott kérdések ezek.

„A női szexualitás és a nők saját testükhöz való viszonyában kulcselem a bizonytalanság. Sosem tudhatom igazán, mi történik bennem. A bizonytalanságból fakad egyfajta szorongás. Ha nem hiszek magamban, ha nem hiszek a testemben, akkor valahol máshol kell keresnem ezt a tudásba vetett biztonságérzetet.” 1

Azért fontos, hogy szóba hozzuk mindezt, mert a nők életének különböző szakaszai erősen összefüggenek, és kulcsszerepű a tudatosság mindezekben. A párkapcsolathoz hozzátartozik, ki hogy éli meg a női létét, azt befolyásolja a saját testéhez való viszony, és ez pedig – többek között – a pubertáskori változásokkal, akár az első menstruációval kapcsolatos tapasztalatokon alapul.

Tudatosság az anya-lánya kapcsolatban, a tapasztatok átadásában

Fontos milyen tudást és mintát kap a lány az édesanyjától. Nem ritka, hogy megszégyenítéshez, megszégyenüléshez kötődik az első ciklus emléke. Holott ez az első és egyik legfontosabb jele a termékenységnek, a nővé válásnak, testi szinten az egészséges női működés jele. Generációk óta hordozzuk azonban a szégyen érzését, ami egy nagyon érzékeny életkorban – tinédzserkorban – éri a gyermeket. Már nőiesedő testben, de még gyermeki lélekkel érkezik a lány ide, ráadásul napjaikban egyre korábbra tolódik ez az időpont. A testi identitásunk alapvető részét képezi az énképünknek, s ha a testünk változik, ehhez a pszichének is alkalmazkodnia kell, ami ebben az életkorban még nem megy könnyen. Meg kell tanulni ebben az „új” testben élni, szokni a nőiesedő formákat, a hónapról hónapra megjelenő ciklust. A szülőnek, az anyának nagy a felelőssége abban, hogy harmonikussá tegye, átsegítse ezen az érési perióduson a lányt, az első menstruáció élménye általában meghatározza a későbbi, évtizedeken át tartó ciklushoz való viszonyt. Jó esetben van egy felkészítés, az anya korán elkezd mesélni a kislányának, mi tartozik hozzá a női élethez. A nem tudatosan átadott információk is erős hatást jelentenek, hiszen az együttélés során a gyerek szembesül az édesanya saját ciklusához való viszonyával is. Ezek is bevésődnek tapasztalatai közé. Ezért fontos a hangolás, hangolódás már idejekorán, hiszen ettől függ, milyen érzésekkel, attitűddel fogja várni a saját menstruációját, amely kihat a fiziológiás, tehát testi érzésekre is. Ugyanígy – tudatos és tudattalan – információkból, jelzésekből áll össze, hogy milyen útravalót kap otthon egy gyermek a szexualitással kapcsolatban. „Bár a szexszel kapcsolatban mi szülők sok mindenről hallgatunk, a testünk viszont akkor is beszél. A mozdulataink, összerezdüléseink beszélnek. Beszél a hallgatásunk. Beszélnek a félelmeink. Mint ahogy beszél a nyitottságunk, fesztelenségünk, könnyedségünk is. Beszél a partnerünknek adott csók vagy ölelés. Beszél egy szétrebbenés és beszél egy összebújás. Beszél, ahogy érzünk. Szavak nélkül is igazából mindent elmondunk, amit csak lehet arról, hogy mit is jelent a szex, a szexualitás a felnőttek világában.”1

Tudatosság szűrővizsgálatokon való részvétellel kapcsolatban

Az EgészségKalauz.hu Női Egészség Éve 2020 című kampányának országos, reprezentatív kutatásából az derül ki, hogy a nők a méhnyakrák szűrést fontosnak tartják, a méhnyakrákot okozó HPV-vírusról azonban még mindig nincs elegendő információjuk. A 18-39 évesek fele még sosem járt ilyen szűrésen, az idősebbek pedig ennél nagyobb arányban kerülik ezt a vizsgálatot. (Valószínűsíthetően azért, mert a HPV-szűrés jelenleg nem része az alap, ingyenes nőgyógyászati rákszűrésnek.) Az emlőultrahang vizsgálatra ötven év felettiek járnak (70-75 százalékuk volt már, 25-30 százalékuk még soha), holott az emlőultrahang a fiatalabb, negyven év alatti nőknek ajánlott szűrés. Az ötven év alattiak kisebb hányada jár szűrésekre, mint az idősebbeké. A méhnyakrákszűrést két és félszer többen, a mammográfiát pedig hétszer nagyobb arányban kerülik a 18-30 évesek, mint az idősebbek. A kutatásból kiderül, hogy azok, akik nem járnak gyakrabban szűrésre, úgy vélekednek, elegendő amennyiszer járnak, nincs szükség gyakoribb vizsgálatra, és/vagy az orvosukra bízzák, milyen gyakran küldik őket szűrésekre. Jelentős az érdektelenek (nem fontos, lusta), és azok aránya, akik egészségesnek érzik magukat, és ezért véleményük szerint nincs szükségük (gyakoribb) szűrésre. A hosszú várakozási idő, az egészségügy iránti bizalmatlanság, az orvosoktól, a vizsgálatoktól való félelem is szerepel a szűrések elkerülésének okai között. Az idézett felmérés riasztó adatokat sorol, amelyen való változtatás alapvető egyéni és társadalmi érdekünk.

Tudatosság minden életkorban

Fontos, hogy minden életkorban, minden életszakaszban tudatosan és jól legyünk jelen a saját – női – létünkben. Ehhez ma már számtalan segítség létezik. Tematikus női körökhöz, csoportokhoz, és különböző tevékenységekhez lehet csatlakozni, amelyek akár testi vagy lelki szinten segítik ezt a megérkezést. Lehet ez nőies tánc, hastánc, beszélgető csoport, női szervek működését segítő torna, számtalan formája létezik ma a segítségnek. Várandósság idején fokozott tudatosság szükséges nem csak az egészség vagy a táplálkozás kérdésében, hanem a testi-lelki történések feldolgozása kapcsán. Ugyanígy a szülésre is számtalan felkészítő módszer és lehetőség közül lehet választani. A későbbi szakaszok életfeladatai mellett talán sokaknál háttérbe szorul a női tudatosságra való koncentrálás, de fontos, hogy mind a test, mind a lélek ápolása elengedő teret kapjon az érett nőiesség idején és a változó korban is. A tudatos, magával jóban lévő nő figyel a táplálkozására, a megjelenésére, kedélyállapotára és szűrővizsgálatokon is rendszeresen részt vesz.

A tudatosság „segíthet abban, hogy képesek legyünk változtatni azokon a dolgokon, amelyek útját állják annak, hogy megtaláljuk a harmóniát az anyaság, és a szexuális vágyakkal megélt nőiség között. Ez segíthet abban, hogy megértsünk sok megmagyarázhatatlannak tűnő szorongást, ez segíthet felszabadulni a szűkebb, tágabb környezetünk elvárásai, egyben a szocializációnk során belsővé tett normánk kényszerei alól. Ez is kellhet ahhoz, hogy nőként, anyaként, szeretőként olyanok lehessünk, amilyenek vagyunk, amilyenek valójában szeretnénk lenni. És bármennyire is banálisnak tűnik ez a gondolat, a hétköznapok monoton sodrásában egyáltalán nem nyilvánvaló ezt a szabadságot elérni és megélni. Részben éppen azért nem, mert túl sok kötelező érvényű mintát, elvárást már eszünkbe se jut megkérdőjelezni, hiszen az anyukánk is így csinálta, az összes barátnőnk és az összes környezetünkben mozgó anya is így csinálja.” 1
S.B.

Felhasznált irodalom:
1 – Mester Dóra Djamilla: Nő, anya, szerető (Jaffa kiadó)
Orvos-Tóth Noémi: Miért ne lehetne megünnepelni az első menstruációt? előadás